Hoppart a MU Színházban
2011. február
Shakespeare ritkán játszott drámája fűszerezve Brecht és Kleist szövegekkel, amit Bánki Gergő és Gáspár Ildikó gyúrtak össze, hogy bár elválik a klasszikus, amodern és az aktuális szöveg, az előadásban mégis harmonikusan működnek. mert a téma, és az emberi természet örök.
mostanában sokat gondolkodom a demokrácia létjogosultságán. és ez az előadás nem állított a Nép mellé. mert a Nép önző, a Nép korrupt és hálátlan. nem lát túl egyéni érdekein, és persze ezt nem is lehet felróni neki. csak éppen ez nem viszi előre a világot. ami alatt azt értem, hogy az egymást követő generációknak egyre jobb a sora, egyre könnyebb a megélhetése.
A Korijolánuszban a nép a búza árát akarja meghatározni (és az olajbogyóét). mert nyilván szegények és nyilván túl magasak az árak. értelmes cél. de mégis úgy tűnik, hogy cska megszokásból küzdenek, mert ez a szerepük, ahogy a szenátorok dolga meg az, hogy elcsitítsák őket.
aztán jön a hír, háborúba kell menni, most megmutathatod, Nép, mennyire hasznos vagy:áldozd fel magad Rómáért. Caius Martius legyőzi a szlovákokat, akarom mondani voszkuszokat, és felajánlják neki, legyen ő a konzul. persze ehhez a népet is meg kell nyernie. egyenként. szavazatonként. és akkor már nem számít, mit tett, csak az, mit ígér.
de mert ő megveti a népet és ezt ki is mutatja, megsérti a tribunusokat, hát elűzik. ő pedig bosszút akar állni a hálátlanokon, az ellenséggel összeállva próbálja visszeszerezni rangját. Róma ellensége számára persze ő is csak eszköz: mindegy hogyan, Aufidius le akarja győzni Rómát, ő tudja, amit Coriolanus nem: ennek a népnek ő már úgysem kell: eddig azért nem, amit tett, most pedig már bármit tenne, hiába, hiszen ő teszi (ennél persze sokkal szebben fogalmazza Shakespeare)
Hála a sokrétegű szövegnek és a színészek játékmódjának, az előadás érthető és élvezhető, és folyton rácsodálkozom közben mennyire nem változunk semmit, mi emberek. nincs túl nagy különbség a római kori és a mai ember problémái, érdekei és reakciói között, a hatalomnak ma sem kell másra a nép, mint arra, hogy saját pozícióját erősítse általa, hiszen nélküle nem lehetne az, aki. ezért pedig szívességeket tezs a népnek és közben úgy tesz, mintha érte tenni,azért ettől hányni kell. hol egy tisztességes ember? ebben a darabban nem volt egy se. a szegényeket legalább valahol meg lehet érteni, éhesek.
külön köszönöm, hogy az előadás úgy aktuális, hogy az nem öncélú, nem közönséggel összekacsintós. Gratulálok Polgár Csabának a rendezésért és Friedenthal Zoltánnak az utálatos Korijolánusz alakításért.
Tanárok, erre vigyétek a diákokat!
Utolsó kommentek