Egyike az új West-Balkán nyitóbulijainak. a hely még nincs kész teljesen, de használható. szerintem mondjuk a nyugatinál bárki elboldogulhat, ha zenét szolgáltat és ad hozzá sört és ropit. A jegyek ára a zenekar jelentőségéhez mérten elfogadható (3000) a ruhatár kabátonként érthetetlen magasságokban (300). a közönség teljesen átalakult az elmúlt években. a csóró egyetemisták mellett vagy helyett ma jólöltözött fehéringes és armanis harmincasok oldják a nézőtéren a napi feszültséget és élik át azokat az érzéseket, amikben nekik hál'istennek sosem volt részük. nincs ezzel baj, de be kell látni, hogy egy ekkora tér (kb 1000 ember volt) már nem elegendő a Zenekarnak, amelynek rajongótábora a 13-73 éves korosztályból való. mert a Quimby örök és aki egyszer átélta, az újra akarja, akárhány éves. ha bejut.
Fáj a hasam, ezért különösen örülök, hogy nem kell a dühöngőben szerepelnem a koncert alatt, és kiélvezem az emeleti "állópáholy" minden előnyét. csak anyagi oka van, hogy a koncerten összesen egy kólát fogyasztok, viszont újfent rácsodálkozom: nekem a quimby-érzéshez egy csepp alkoholra sincs szükségem. elég meghallanom, hogy tárárárráárrhhhháááiiiáááhhh, és már kész vagyok a tombolásra.
a koncert legszebb pillanata a csillagbölcsi volt, amit csak nekünk, csak akkor. és végre újra játsszák a majomtangót, ami méltatlanul ki lett felejtve az elmúlt évek koncertmenüjéből. az új számokat még nem szeretem eléggé, de kezdek hozzászokni. úgy látszik én is beállok a sorba azok közé, akik azt skandálják, hogy RÉGIEKET JÁTSSZATOK AZ ÉKSZERELMÉRE! lehet hogy én nyitom a sort, mindenesetre az új Quimby nekem a régi Zoránt idézi, amihez még nem vagyok elég érett.
összefoglalva: szuper volt, akarom, még. (a ruhatárba a koncert vége előtt mentünk, megfontoltan, elkerülve a tömeget. ez is jó döntés, érett döntés volt)
Utolsó kommentek