2011. január 12.
szikra
2010. június 20-án mutatta be a Hoppart a Chicago című előadást Zsótér Sándor rendezésében. Az akkori helyszínen, az egykori Átrium moziban nem láttam, most egy másik régi mozi a játéktér, a reneszánszát élő szikra. Későn érünk be, a karzaton van csk hely. hál'istennek.
többszörös előélményem van a Chicagóról: London, Madách és a film. mégis, amit most láttam, annak igazából semmi köze az eddigiekhez. sok csillag állt itt együtt azért, hogy ez a különleges előadás létrejöjjön: kellett a csapat, akik már nem kényszerülnének az együttjátszásra, hiszen foglalkoztatott színészek, de alkotni együtt tudnak igazán. jó társ volt ebben a Zsótér, aki már másodszor lep meg (először: Maya, Eger). ha vannak spéci adottságok, ki kell használni, ha egy, illetve egy társulatnyi színész nemcsak énekelni, táncolni, alakítani tud, hanem több hangszeren játszik, ráadásil ezeket a képességeit egyszerre is bírja használni, nos, akkor játsszanak!
a rendezés "furcsaságai", a kőkorszaki jelmezek és a különös szereposztás egyáltalán nem zavaró, sőt egy idő után nemis furcsa. természetes. szolgálják az egyedi musicaljátszást, és a Maya után végre elhiszem hogy nemcsak az operettet, hanem a musicalt is lehet Máshogy játszani.
az előadás után Kritikai Óra következett, ami rendkívül jó és hasznos kezdeményezés. főleg, ha kiderül, hogy bár mély koncepció látszik a rendezés és az alakítások mögött, igazából az emberek együttes munkája, tehetsége, játéka tette az előadást többé mint jó dalok és táncok egymásutánja tehetséges művészek előadásában. Zsótér meg nagyon szeretnivaló ember.
jól kezdődik az év.
Utolsó kommentek