anna játszik benne és ajánlotta. fogtam hát rékát (3) és a barátnőjét, dórit (6), és elvittem őket az új színház bubik istván stúdiószínházába. réka még nem volt színházban, így az előadásnak beavató funkciója is volt.
az előadás dórinak nagyon tetszett, rékának még túl hosszú volt, de végül mindketten úgy döntöttek, ők bizony színésznő lesznek. 3éveseknek valószínűleg minden színház túl hosszú, vagy túl nehéz, de azért jó kísérlet volt ez. az én számlámra irandó, hogy bár a kedvenc mesegyűjteményem éppa a világszép nádszálkisasszony, nem emlékeztem a történetre, így én is újdonságként figyeltem a sztori alakulását, és nem készítettem fel előre ifjú nézőtársaimat.
szépen mesélt történet volt, érthető és beazonosítható karakterekkel,a gyerekeknek néha kicsit hangos jelenetekkel. a történetet úgy játszották el, hogy nem nézték közben hülyének a gyerekeket, sőt, egyáltalán nem nézték őket, nem néztek ki az előadásból.az előadás kicsi színpad adottságait kihasználva mutatta be a vándorút állomásait, ami pedig nem kis feladat, ha tengereken kell átrepülni. a szöveg valószínűleg a gyerekeknek nem mindig volt érthető (a kicsiknek azt is el kellett modani, hogy mi az a nádszál), én cviszont örültem a szép mondatoknak, a kiskirályfi szavainak, amikor azon merengett, hogy hiába keresi ő a világszépét, ő is, a lány is meggöregszik, a szépség múlandó - önmagában nem elég. vagy amikor az öregasszony azt mondja, hogy aki a királyfinak világszépe, másnak talán világcsúfja. ha ezek a gondolatok beszüremkednek a gyerekek fejébe, ha megbeszélik a szülőkkel, akkor többet is kaptak egy kedves mesénél.
Utolsó kommentek