Tétel: nem szabad nagy elvárásokkal menni színházba
Bizonyítás: Bori látta az előadást és úgy jött másnap a Gyárba, hogy na ezt, feltétlenül nézzem meg, és használta a fergeteges kifejezést is. azóta próbáltam bejutni, megijedtem, amikor felröppent, hogy leveszik műsorról, végül Vettem jegyet. a mellettem ülő házaspár is azt mondta, hogy szenzációs (ismétlem, vigyázzunk az erős kifejezésekkel!), a fiuk ajánlotta, vette a jegyet.
kezdődik.
a díszletek és kellékek a szocializmus legszebb (!) évei idéző hitelességgel összeválogatottak, mindenki, aki 30 évnél idősebb, nosztalgiát érez a fotel és a tárcsás telefon láttán. (érdekes, hogy a mobiltelefon is azt mondja, hogy tárcsázott hívások, pedig nem is tudhatja, mi az a tárcsa.......)
A szigligeti alkotóház beutaltjainak romantikus mindennapjaiba csöppenünk, ahol a megcsalás és egymás megfigyelése nem lep meg senkit, megdöbbentő, hogy az abszurd dolgok hogy válnak teljesen természetessé, ha sokat gyakoroljuk vagy gyakoroltatják őket. remek a szöveg, remek a színészek játéka. általában.
problémáim mégis:
- a néző nem hülye, nem kell a szájába kiabálni, hogy kérem, itt a poén
- Uvaros Dorottya egy nagyszerű, méltán elismert színésznő, miért kell ripacsra rendezni? értem én hogy szélsőséges karaktereket mutatunk be a szocialista lírából, epikából, de ne hangsúlyozzon pont úgy mint a szilveszteri kabarészámban illik.
persze lehet, hogy csak túl kényes vagyok. azt szeretem, ha a színházban úgy beszélnek, ahogy a szöveg beszél, nem kell ELJÁTSZANI a szerepet.
amúgy az egésszel az volt a bajom, hogy a bohózat nagyon elvitte a darabot. úgyis nevettünk volna a poénokon, ha nem ennyire harsány, viszont jobban tudtunk volna figyelni a felkiáltójelekre, hogy milyenekké válhatnak emberek félelemből, hatalomvágyból, érdekből.
I love Garas Dezső
Utolsó kommentek