Kino
2011. február 13.
Most már tudom, hogy Butters énekli a Southparkban egyedülállóan, hogy "Kicsi nyuszi hopp-hopp az erdőben ugrál, egereket fogdos és fejbevágja mind." Kedves.
Olyan, mint az egész előadás. Nevetsz, mert vicces a két gyerek, jók a szövegek, elképedsz, mennyire agyatlanok, és közben - ha van ilyen kifejezés - leborzad a mosoly az arcodról percenként, amikor újra meg újra szembesülsz vele: ezek ketten épp most öltek meg valakit. csak úgy.
Pelsőczy Réka darabját megtörtént eset ihlette, de ne várja azt senki, hogy Kékfényt vagy Helyszínelőket lát majd. A Vidor-fesztivál díjnyertese az előadás, amin tényleg sokat lehet nevetni, de nem önfeledten. vagy pillanatokra talán önfeledten. és aztán nem tudom biztosan, hogy a nevetéstől könnyezek vagy a szomorúságtól, amikor egy váltás után szívemből sajnálom a két gyilkos gyereket.
A színház a moziban és az előadás valódi road-movie, ami persze durva műfajkeverés, de nincs rá jobb szó, és bár egyetlen díszlete egy autóbelső, ahol az események zajlanak, mégsem statikus.
Perszehogy nem volt egyszerű a gyerekkoruk, perszehogy tanulatlanok és ha gond van, a tabi a megoldás. nyilván nem iylen az átlaggyerek, de adja Isten, hogy nézze meg, és úgy nevessen rajta, hogy ne akarjon a sorsára jutni. hogy lássa, nem menő. hogy lássa, felelősek vagyunk azért , amit teszünk és hogyan folyhat szét egy élet egy pillanat alatt, amikor hőseink ráadásul nem voltak egészen maguknál. hogy hősök-e ők vagy antihősök, nem tudom, de szeretni és sajnálni lehet őket, miközben szörnyetegek, ezt el kell ismerni.
A két fiatal színész, Réti Adrienn és Csémy Balázs számára ez az előadás remek alkalom, hogy mint egy portfolió, megmutathassa képességeit, tehetségét. önéletrajz helyett nyugodtan beküldhetik az előadás felvételét bármelyik színházba.
hátha még az spéci trailer is felkerülhetne a youtube-ra...
Utolsó kommentek