vagy ahogy rolcsi mondja: armani szerelem
ugyancsak nemzeti színház, új bemutató. a színház nyílt napján beülhettünk az első rendelkező próbára. az első, ami a színpadon zajlik, már nagyjából tudják a szöveget a színészek, de még nem Tudják.
alföldi azzal kezdte: mindenkin lesz ruha, mindvégig. ráadásul egy komplett zenekar tölti be a színpadot, kközöttük, nekik, velük is játszanak a színészek (aggódtam is, hogy az akusztikailag korlátokkal küzdő teremben nem hallatszik majd az emberhang /megj: Alföldi hallatszott, ő mindig hallatszik, mert tud Beszélni)
és mondott egy érdekeset, mikor szegény színésznőjével nyolcadszor mondatta el ugyanazt a mondatot, és akkor se volt jó: a próbák elején mindig a rendező a legjobb színész, mert egyedül ő tudja, mit akar látni
aztán eljött a bemutató ideje, először a müpában. volt jegyem, és elfelejtettem elmenni.. így most láttam először, a nemzeti épületében.
szép,klasszikus előadás volt, igazi élmény a lelkem konzervatívabb fele teljes megelégedésére. egy előadás, amit kulka kétszeres büfögése mellett is ajánlanék az anyukámnak. sehol sem unalmasak a monológok, a szavak élnek, a szereplőket lehet szeretni (Miller-Hollósi Frigyes) és utálni (von Walter - Kulka)
a gyenge láncszem ezúttal az általam egyébként kedvelt Bánfalvi Eszter, akinek voltak jó pillanatai és azt is érteni vélem, mért játszatja vele alföldi a főszerepeket, de mégsem volt elég jó. szerintem rohadt nehéz naiva szerepet játszani úgy, hogy lehessen szeretni, hogy egyéniség legyen, hogy értelme legyen. (de láttam ilyet, pécsett, a Vera a képzelt betegben.meg naszvadi éva, még a főiskolán)
viszont a dráma magga roppant idegesítő, ahogy idegesítő a rómeó és júlia is. számunkra vagy számomra ugyanis a halál nem megoldás, vagy nem az a megoldás, de simán van más megoldás. túl egyszerű, túl értelmetlen, túl sok keserűséget okoz.
vagy túl sok romantikus filmet nézek, ezért ragaszkodom a hepiendhez...
Utolsó kommentek