elfogult kritikák egy rajongó billentyűzetéből

beszámolok a színházi, koncert- és filmélményeimről elfogultan és kritikusan. ha véleményem van egy előadásról, akkor megírom, de szeretem a színésznépséget, ezért nyilván lesz, akinek szembetűnik az elfogultságom. a cél, hogy minél többen menjenek színházba, lássanak jó színházat, a nemjó színház pedig ne vegye el a kedvüket attól, hogy még egyszer az életben jegyet vegyenek bármire is. kultúrmisszió a színházért, a nézőkért, a világbékéért.

Utolsó kommentek

Friss topikok

  • a rajongó: kedves én! érdekes, hogy másodszor nem volt meg a katarzis. eljátszották, könnyedebbek voltak, és... (2009.11.30. 16:02) Jutalomjáték (Játékszín)

Linkblog

SZERET_LEK

2011.03.01. 19:01 a rajongó

Szeretlek Hoppart, szeretlek Manna, szeretlek Bercsényi Péter! Ez aztán az elfogult megnyilatkozás.

A helyszín varázslatos. Amikor kicsi voltam, a nyári estéken a Szikra Mozi tetejét széthúzták és csillagfényben láthattuk az előadásokat. Aztán amikor Ruttkai Éva színház néven - sajnos valódi koncepció nélkül - színházként működött, az Anconai szerelmesek végén ámult hangosan a közönség a váratlan látvány láttán (ez milyen má').

Most a Szikra végre az, amire vártam évek óta. Egy igazi kultúrtér, ahová be lehet menni csakúgy. lehet meccset nézni, várni valakire, beszélgetni, olvasni és hát színházat vagy koncertet nézni. Megjegyzem, ilyen lehetne a Gödör is, ha valaki végre hagyná.

De írjak a Szeret_lek című előadásról inkább. jó. Nem színdarab, nem egy dráma. hanem sok. minden egyes szerelmi történet, amit a szereplők elmesélnek, egy ponton drámaivá, tragikussá válik, ahonnan már nem lehet visszahozni. melankolikus előadás.

a szereplők egymáshoz vagy hozzánk beszélnek, tökmindegy: a lényeg, hogy valakinek elmondhassák a történetüket. látszatbeszélgetések, hiszen senkit sem érdekel igazán, mi van a másikkal. a nézőnek meg, aki vagyok, jó hogy szembesülhet a sokszor ismerős helyzetekkel. és érdekes, az életben - merthogy valós sztorik alapján készült a darab - nemigen van hepiend. és tudod mit, nem is kell. nem a hepiend az érdekes, hanem a hepiközben. hogy amíg benne vagy, amíg felfut, addig érdemes legyen benne lenni. szuper lenne valakivel együtt megöregedni, de még szuperebb lenne, ha most, amikor még nem vagyunk öregek, együtt lehetnénk. és számomra a tanulság, hogy el kell fogadni, ami vagy aki jön, ha tényleg érdekel. nem elemezgetni kell, mérlegelni, hanem csinálni.

nade. megint rájöttem, hogy hál' Istennek mennyi tehetséges színészünk van. persze kelll a boszorkány, aki összehozza őket és kicsalogatja a hangokat és színeket. Pelsőczy Réka az. és Matkó Tamás, a zenész, aki remekül hangszerel és játsszat, énekeltet.

két kedvenc jelenetem van.

Az egyik a Bercsényi Péter alakította pincér sztorija, aki egyébként bábszínész, de lehetne bármi, amit akar. tessék felfedezni!

a másik Takács Kati és Barabás Richárd szerelmespárja, akiknek simán elhittem, akiket jó volt nézni és hallgatni. a korkülönbség aggaszt? ugyan, senki nem fogja a fejfádra írni!

 

Szólj hozzá!

Címkék: szeret lek

A bejegyzés trackback címe:

https://rajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr922702094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása