elfogult kritikák egy rajongó billentyűzetéből

beszámolok a színházi, koncert- és filmélményeimről elfogultan és kritikusan. ha véleményem van egy előadásról, akkor megírom, de szeretem a színésznépséget, ezért nyilván lesz, akinek szembetűnik az elfogultságom. a cél, hogy minél többen menjenek színházba, lássanak jó színházat, a nemjó színház pedig ne vegye el a kedvüket attól, hogy még egyszer az életben jegyet vegyenek bármire is. kultúrmisszió a színházért, a nézőkért, a világbékéért.

Utolsó kommentek

Friss topikok

  • a rajongó: kedves én! érdekes, hogy másodszor nem volt meg a katarzis. eljátszották, könnyedebbek voltak, és... (2009.11.30. 16:02) Jutalomjáték (Játékszín)

Linkblog

Új Színház Édentől keletre

2010.04.19. 11:28 a rajongó

zsenge leánykorom egyik kedvence volt a könyv, különösen azt a részt szerettem és olvastam el többször, amikor Adam Trask nevet választ a fiainak. egyébként is vonz minden olyan könyv, ami a korai amerikai társadalom alakulását, a lehetőségeket és a lehetőségekkel élés dilemmáit mutatja be. közösségi szinten. mert az Édentől keletre számomra elsősorban apa-fia, fia-fia kapcsolatról szól.az Új Színház előadása is erre épül, és csak egy-egy momentummal jelzi, hogy hol is tart éppen a feltörekvő gazdaság (ötlet: szállítsunk narancsot télen (!) new yorkba,jég között).

a színpadképeket sötétek, vészjóslóak, ahogy az események is. közben meg van egy ember, Adam Trask, aki tiszta, jóindulatú és zsigerből tisztességes, át is verik mind a házában, mind az üzletében. egy kicsi probléma van: úgy tűnik, az egyik fiát jobban szereti, mint a másikat. emlékszem, amikor olvastam, nem értettem, miért, hiszen Cal a maga bénázásával és esetlenségével is sokkal érdekesebb és szeretnivalóbb volt. lehet hogy pont ezért kellett jobban szeretni Aront?

nagyon hangsúlyos Mary Trask, szajha és egy ideig a fiúk anyja alakítása, Petrik Andrea erősen játszik, csak szemben a képzeletem Maryjével, rajta az elejétől látszik, hogy nem Jó , és nem hihető, hogy mégis megeteti Trasket.

mondják, milyen nehéz színpadon évtizedeket átfogni. ezúttal snitteket láttunk, jeleneteket a szereplők életéből, amik a későbbi tragédiához vezettek. viszont ami filmen egy pillanat, az színházban fél-egy perc, ami alatt remek gospel dalok szóltak, de megtörték a cselekményt, nehéz volt, sokszor percekig tartott, míg újra tudni lehetett, hol járunk. és nagyon kellett előismeret! barátaim, akik nem olvasták a könyvet, épp ezért nem élvezték az előadást, mert nemnagyon értették. és nem a mélységét, hanem azt, hogy ki-kivel-mit-miért.

A színészek viszont tényleg nagyszerűek voltak: Gáspár Sándor nagyon szerethető és szánható Adam, Száraz Dénes és Huszár Zsolt jó ellentétpáros, bár jó lett volna Calebből egy picit többet mutatni. szerintem. Petrik Andreát nagyon lehetett utálni,  Tordai Teri kisebb, de jelentős szerepében nagyon finoman, visszafogottan játszotta a kuplerájosnőt.

nem voltam elégedett az előadással, de jó volt végre értelmes színházat látni, gondolatokat, véleményt hallani, amiről aztán el lehet gondolkodni, lehet egyet nem érteni vagy párhuzamot vonni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr741933805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása